videovágás.hu

A mai leckében szeretnélek elkalauzolni a plánok világába, amelyekkel a legdrámaiabb hatást érheted el felvételeiden!

Mik azok a plánok? A plánok, más néven képsíkok azokat a térből kiragadott részleteket jelentik, amik majd a felvételen látszani fognak.
A kamera hatalmas előnye, hogy csak annyit kell megmutatnunk a nézőnek a valós térből, amennyit mi akarunk. Ha például egy aluljáróban forgatunk, de nem akarjuk, hogy a falfirkák is benne legyenek a képben, egyszerűen csak arrébb kell tenni a kamerát, hogy megváltozzon a látószög, vagy kicsit jobban rá kell közelíteni a főszereplőre, hogy eltűnjön a nem kívánt felület. Nem csak a nem kívánt elemek eltüntetésére használhatjuk a képsíkokat: irányíthatjuk a néző figyelmét a lényeges, ám kevésbé feltűnő mozzanatok kihangsúlyozásával.

Látószög, és varió. Az operatőr leghasznosabb eszközei, melyeket az „operáció” során használhat. Hogy hogyan teszi ezt, annak egyedül a saját kreativitása szabhat határt. Hogy azért mégis legyen valamilyen keret ebben a nagy szabadságban, a filmszakmában többféle alap plánt különböztetünk meg, ezekkel szeretnélek most megismertetni Téged, és egyben felhívni a figyelmedet  a velük kapcsolatos operatőri hibákra.

Nagytotál. (Nagytávoli.) A legnagyobb területet magába ölelő képsík. Általában ezt használjuk, amikor a helyszínt magát szeretnénk bemutatni a nézőnek, például egy nagyváros látképét, vagy ha épp egy futballmérkőzésről forgatunk filmet, a stadiont kívülről. Érzelmi kifejezőereje is lehet, például egy magányos, apró alak esetén, aki keresztülsétál a város főterén, végül benyit a bíróság magasló épületébe, a bírákkal szembeni tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot jeleníti meg.

Amire érdemes odafigyelni: Ügyelj arra, hogy a kamera a megfelelő helyre fókuszáljon, és lehetőleg ne a nappal szemben helyezkedjen el. (Hacsak nem kifejezetten azt szeretnéd, hogy a napfény megcsillanjon a kamera lencséin - lens flare.)

Kistotál. (Távoli) A nagytotálnál szűkebb képsík, alkalmas a miliő leírására, avagy a szereplők és a környezetük viszonyának bemutatására. Kistotál esetén a kamera még nem közelít rá annyira a fő témára, hogy az kiváljon a háttérből. Előbbi példánk nyomán lehet ez a stadion lelátóin ülő szurkolók tömege, vagy az éppen megtelő tárgyalóterem képe.

Amennyiben kültéri felvételről beltérire térünk át, ne felejtsük el kameránkat átállítani az adott fényviszonyokhoz. Ügyeljünk a fehéregyensúlyra, és a megfelelő világosításra.

Szekond plán. (Félközeli.) Ez a legtermészetesebb látószöget biztosító képsík, a valóságban is hasonló szögben és méretarányban látunk. Ezt használják legtöbbet a filmforgatás során, mivel a látvány megszokottan, természetesen hat, épp ezért nem emel ki részleteket, a néző figyelmét a hanganyagra tereli. Általában az emberi alakokat deréktól felfelé ábrázolja, mint például a vádlottat védőbeszéde során, vagy a futballszurkolókat éljenzésekor.

Fontos megjegyezni, hogy a szekond plán esetén a hátteret jól el kell különíteni a fő témától, hogy a néző ne zavarodjon bele a részletekbe. Célszerű a mélységélességet úgy beállítani, hogy a háttér kissé elmosódjon, vagy ha erre kameránk nem alkalmas, egyszerűbb háttér előtt forgatni, mint például egy esztétikus könyvespolc, de ne válasszunk olyan helyet, ahol a néző figyelme elkalandozhatna a mondandóról. Interjú készítésekor jól mutat a háttérben egy számítógép-monitor vagy egy cserép virág az asztalon.

Szűkszekond. (Közeli.) Hasonlít a szekond plánra, de már nem deréktól, hanem mellmagasságból “vágjuk el” az alanyunkat. Ez egy kicsivel több teret enged az érzelmek tükröződésének: az arckifejezésnek, a mimikának. Még ennél a képnél is közelebb lehetne menni, hogy jobb szűkszekondot kapjunk, egészen addig, hogy csak a vállak teteje látszódjon alul! (Elég nehéz meghúzni, hol a határ, a képből viszont nem akartam levágni, mert más munkáját íly módon átszabni szentségtörés!)

Premier plán. A szekond plántól eltérően a premier plán lényege pontosan a tárgyak vagy arcmimika kiemelése, épp ezért általában egy teljes arcot mutat. A bíró töprengése, vagy a kapus összpontosítása sokkal kifejezőbb egy ilyen közeli felvételen, mint szekond plánban. A háttér miliőjét ilyenkor még jobban el kell mosni, hogy véletlenül se zavarjon be a továbbítani kívánt érzelembe.

Nem mindenki érdemli meg a Premier plán beállítását. Általában csak a főbb szereplőket éri a megtiszteltetés, hogy egy ilyen kifejező eszközön mutassák be jellemüket, érzelmeiket.

Szuper plán. Még a premier plánnál is közelebb hozza a főtémát, kiemelve annak fontosságát, mely más képsíkokban elveszne a részletek között. Például mikor a kamera ránagyít a labdát felfogó hálóra, vagy másik példánknál maradva a bíró zsebébe csúsztatott borítékra, majd a bírói kalapács lecsapódására…

A plánok alkalmazásakor a legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venni az, hogy az egymást követő jelenetek ne csak mondanivalójukban, hanem képi tartalmukban, színárnyalatban és hangszínben is kapcsolódjanak egymáshoz, különben megtörik a jelenetek folytonosságát, ez pedig az élvezhetőséget rontja.

Arra is ügyeljünk,  nehogy túl sok fölösleges részletet hangsúlyozzunk ki, például a Mátrix(The Matrix, 1999, Larry és Andy Wachowski) című filmben a főszereplő, Neo, arra ébred, hogy csöng a vekker, és már megint elkésik a munkából. Először az óra képét látjuk szuper plánban, majd amikor Neo lenyomja az órát (szekond plán). A következő kép már az irodaház fölébünk magasodó képe. Bár a reggeli készülődésről, az utcákon való végigrohanásról, a forgalmi dugókról egyetlen képet sem látunk, mégis bele tudjuk képzelni azokat e három rövid képsík közé.

Mi ennek az oka? Az, hogy a rendező a néző tapasztalataira épít, és e három jelenet elegendő ahhoz, hogy fölidézze benne a késéskor tapasztalt érzelemvilágot. Itt is igaz tehát a mondás, hogy a kevesebb több. Ügyeljünk azonban arra, nehogy túl keveset mutassunk a nézőnek, mert akkor elveszíti a fonalat.

Üdvözlettel
Sereg Krisztián

Újabb blogbejegyzések esetén értesítőt kérek: