MTVNyílt titok, hogy az elmúlt pár hónapot szakmai gyakorlat címen a Magyar Televíziónál töltöttem. Úgy vélem, az ott tanultakból Ti is szívesen hallanátok egyet s mást, ezért elindítottam az “MTV-ből jöttem” sorozatot, ahol minden alkalommal egy-egy hasznos ötletet vagy tippet osztok meg Veletek a tévéóriás kulisszái mögül. Nem olyan dolgokról szeretnék írni, hogyan mozgasd a kameradarut, hanem megpróbálom azokat az ötleteket összeszedni, amelyek az amatőr videózásban is hasznosíthatók.

Vágjunk is bele! Az első cikkben azt tudhatod meg, hogyan főzzünk operatőrt!

A jó operatőr elengedhetetlen hozzávalóiért keressük fel a legközelebbi szupermarketet! Íme a bevásárlólista:

  • 1 db kamera
  • 1 db állvány
  • +1 feltöltött akkumulátor
  • +1 tartalék adathordozó

Most pedig próbáljunk a kevésbé szokványos dolgokra koncentrálni, hiszen a nagyi főztje is az apró ötletek miatt utánozhatatlan!

1) Faék

faék

Ez egy igen egyszerű hozzávaló, még az is lehet, hogy a fáskamrában is akad egy megfelelő darab. Mire használhatod? Próbáltál már alsó gépállásban filmezni? Ilyenkor le kell rakni a kamerát a földre, vagy valamilyen alacsony tereptárgyra, és megfelelő szögben be kell állítani, hogy a talaj ne foglalja el a kép felét, hanem a kijelző alján maradhasson. Ezt kézzel is megtehetjük, ám az nem olyan stabil, és nem is praktikus, ha mellette még például fókuszálni és zoomolni is szeretnénk. Itt jön képbe a faék. Tetszőleges mértékben döntheted meg vele a kamerát, garantáltan nem fog elmozdulni.

2) Monopod

A monopod egylábú állványt jelent. Előnye hogy a háromlábú statívhoz képest pehelykönnyű, és hosszú forgatásokon is megfelelő stabilitást biztosít, mégis könnyen hordozható. Ha állvánnyal próbálsz meg egy esküvőn másik kameraállást találni, szint biztos, hogy útban leszel. Egy monopoddal anélkül teheted mg ezt, hogy bárkit fejbevernél – és még csak le sem kell szerelned a kameráról.

Az már csak hab a tortán, hogy mozgás közben ellensúlyként működik, és ezért mozgás közben sokkal könnyebb vele a kis kamerákat stabilan tartani.

Az alapanyagokból próbáljuk meg úgy elkészíteni az operatőrt, hogy a vágó kedvében járjunk! Mivel nem tudhatjuk pontosan, hogy a vágó hogyan szereti a főztünket, érdemes sok fedőképet forgatnunk. (Olyan képeket, amelyekkel kitakarhatják a vágási pontokat.) Legyenek állóképek, svenkek vagy akár kézből felvett mozdulatok. Ezek a vágóképek legalább 10 másodperc hosszúak legyenek, hogy a vágót véletlenül se hozzuk zavarba.

A kameramozgásoknál tartsuk szem előtt a következő alapszabályt: ha a filmünk egy szöveg, akkor egy snitt egy mondatnak felel meg. Tehát a felvétel eleje és vége között csak egy mondatot meséljünk el. Ha az esemény megkívánja, hogy több dolgot mondjunk, akkor azt már egy következő snittben tegyük meg. Állítsuk le gyorsan a kamerát, váltsunk plánt, és indítsuk el újra.

Panorámakép

A panorámaképeket úgy forgassuk le, hogy azt egyszerűen be lehessen vágni. Ehhez tegyük a következőket:

Ha panorámázunk, balról jobbra tegyük, ez a letermészetesebb, mert az európai kultúrában mindenki balról jobbra olvas. (Erről a Facebook oldalunkon írtunk részletesen.)  Viszont, hogy ne csak egy irányból legyenek svenkek, érdemes az ellenkező irányból is fölvenni a képet. Azt sem tudhatjuk előre, hogy a vágónak milyen sebességű svenkre lesz szüksége az anyagban. (Ha egy személyben vagy vágó és operatőr, akkor sem lehetsz benne biztos, hogy a videó nem kíván-e gyorsabb, vagy épp lassabb kameramozgást.)

Ezért érdemes a svenket két irányba és két sebességgel elkészíteni. (Ez összesen 4 felvételt jelent.) Ha helyszűkében vagyunk az adathordozón, akkor egy kicsit csalhatunk: A tájképeknél – illetve ott, ahol nincs a képen plusz mozgás (pl. emberek, autók, állatok) – a vágóprogramban meg lehet fordtani a felvételt, vagy föl is lehet gyorsítani azt. Így elég csak egy vagy két svenket készíteni.

Ha már mennek a vízszintes és függőleges kameramozdulatok, próbáljuk meg a nézőt gondolkodásra bírni! Indítsuk el a svenket egy fa mögül, hogy először csak a kérkeg mintáját láthassa, majd állítsuk le a svenket a fő témánál. Keressünk absztrakt mintákat, és indítsuk azokról a képet. Egy leblende helyett sokkal izgalmasabb, ha fölsvenkelünk az égre. A következő jelenet – pl. egy másik helyszínen – pedig indulhat az égről lefelé svenkeléssel is.

Hogyan főzzünk operatőrt

Ha mindent jól csináltunk, akkor már tálalhatjuk is a főztünket! Jó étvágyat!

Ne maradj le a következő részről, amelyben azt mutatjuk meg, mi különbözteti meg a profi interjút az amatőr felvételtől! Itt iratkozhatsz fel, ha értesítést szeretnél kapni róla!

Ha pedig kérdésed, észrevételed van, most tedd fel hozzászólásoknál!


1 hozzászólás

Ágoston Gábor · 2011/12/31 - 01:00

Üdvözletem!

Jó kis anyagot írtál, gratulálok hozzá! Amit én egy kicsit másképpen gondolok, az például a “panorámázás”, schwenk. Alapvetően igaz a balról jobbra olvasás, de egy filmschnittnél – esetünkben panorámázásnál – én abból indulok ki, hogy a kezdőképnek és a végeképnek is jónek kell lennie, de a képtartalom a schwenk végén legyen erősebb, az kapjon hangsúlyt. Ezért én általában nem nézem a panorámázás irányát, hanem azt nézem hogy “honnan hová eljutva” lesz érdekesebb a kép. Egy kész filmben, ha csak balról jobbra schwenkek vannak, az rendkívül idegesítő tud lenni.
Nem tudom hogy szabad-e nekem is egy kis forgatási tanácsot adni, bevált nálam: Ha kézből kell alsó gépállásban (földközelben) kamerát mozgatni a felvételben, vagyis szaknyelven “lábfáhrtot csinálni”, nekem van egy trükköm. Az egylábú statívot a kamera felső tartó fogantyújába csavarom be, vagyis a kamera az egylábú statív alján helyezkedik el. Ekkor az egylábu statívot a legvégén megfogva megemelem kissé a kamerát a föld felé. Nehezen kimozdíthatóvá válik a kamera, olyan lesz a mozgásban lévő felvétel, mintha egy steadycam-mel forgatta volna az ember.

Egyelőre ennyit… egy operatőr kolléga

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .